Mindig is nagyon szerettem a meséket, felnőtt fejjel is sokat olvastam őket. Aztán amikor a főiskolán mesepszichológiát kezdtem tanulni, rájöttem arra, hogy egy olyan csodálatos dolgot fordítanak ellenünk, mely segítségével az egész életünket előre meghatározzák és tönkre teszik. Döbbenetes milyen erős a mesék hatása kislányokra és felnőttként is viseljük a hatásait.
Miért is?
Ugye azt tudod, hogy az életünket a tudatalattinkban lévő hitrendszerek, programok és emlékek irányítják. Mindaz, amit az életünkben átélünk, megtapasztalunk az bekerül a tudatalattiba. Minél többször és minél intenzívebb érzésekkel éljük meg az adott dolgot, annál erősebben gyökerezik be a tudatalattiba.
Ha most visszagondolsz a kedvenc mesédre biztos, hogy erős érzelmek jelennek meg benned. Ez is jelzi, hogy a mese üzenete mélyen bevésődött a tudatalattidba és komolyan befolyásolja és irányítja a döntéseidet, az elvárásaidat, és ezek által az életed minőségét.
Ugye ha meghalljuk a mese szót, akkor azonnal a gyermekeknek szóló történetek jutnak eszünkbe. Azonban régen, a mese nem csak a gyerekeknek szólt, hanem a felnőttek is. Mind a nők, mind a férfiak, különféle mese környezetbe szőtt történeteken keresztül tanulták meg, ismerték meg a világ dolgait, a tiltott cselekedeteket, a helyes és elvárt viselkedést.
Ahogy cseperedünk, szüleinktől úgy tanulunk meg egyre több mindent önmagunkról, a világról és az emberi kapcsolatokról. Majd később ebbe a tanítási folyamatba beszáll az óvoda, az iskola, a kortársak és és média.
Az Énképünk – az önmagunkról alkotott véleményünk, nézetünk – 8 éves korunkra kb. 50%-ban kifejlődik és 14 éves korunkra, ez már eléri a 80%-ot! Az, hogy milyen emberré, nővé válunk, ekkor dől el. Ebből már láthatod, hogy énképünk milyenségének 90%-a nem tudatosan alakul ki, nem tudatosan választjuk. És itt jön a képbe a mesék szerepe! Nagyon nem mindegy, hogy gyermekként milyen meséket látunk, hallunk.
A mese nagyon fontos a gyermek életében.
Segíti, hogy fejlődjön és erősödjön a vizuális készsége, színesíti a fantáziáját, tágítja az összefüggések felismerését és megismerteti a helyes értékrenddel és a belső erősségekkel.
A könyvekben megbújó csodás világ ezernyi helyre elrepíti a kicsit, és számtalan lehetőséget biztosít neki arra, hogy megélje a benne szunnyadó tiszta archetípusokat (hős, varázsló, szűz, harcos stb.), melyektől később (felnőtt korban) erőt merít és felhasználja az erejüket az élete irányításához. A jó mese felkelti a gyermek érdeklődését, ugyanakkor nevelő hatású. DE nem mindegy, hogy milyen meséket hall. Nem mindegy, hogy milyen szerepeket tanul meg belőle és épít be a tudatalattijába.
Szinte nincs olyan mese, mely a nőt ne áldozatnak, cselédnek, önállótlannak, butának és alsóbbrendűnek állítaná be.
A Királylányt mindig meg kell menteni, szinte mindig fogságban van. Áldozat, aki képtelen vigyázni magára és tenni önmagáért, tehát önállótlan. (A valós életben a nők nagy százaléka úgy éli meg, hogy férfi nélkül elveszett, és csak fél ember.)
Nincs szabad választása párválasztás terén. Ha megmentette egy királyfi, akkor hozzá kell mennie, hiába nem ismeri, akkor látta először. Lekötelezetté válik a királyfival szemben, hiszen ő mentette meg, nélküle még ma is raboskodna. Engedelmeskednie kell neki. (Ha férjhez megyünk, onnantól azt éljük meg, hogy megérkezett a királyfink és többé nincs beleszólásunk az életünkbe, a szolgájává váltunk.)
A királylányt a szépségéért és vagyonáért veszik el. Tehát senkit nem érdekel, hogy milyen gondolata és belső világa van, milyen is Ő valójában. (tehát ha te nem vagy elég szép és nincs hozományod, akkor már meg sem érdemled a királyfit, és az, hogy milyen is vagy, mire vágysz, senkit nem érdekel.)
Ha mostoha testvéred és nevelő anyád van, akkor biztos, hogy bántani fognak és cselédet csinálnak belőled. Esélytelen, hogy önmagad miatt megszeressenek és elfogadjanak, csak bántás érhet. (ilyen a főnök, az anyós, a legjobb barátnőd barátnője…)
Ki vagy szolgáltatva egy átoknak, melyet egy királyfi fog megtörni. (Tehát te semmit nem tudsz tenni annak érdekében, hogy az életedben adódó nehéz helyzeteket megváltoztasd egyedül -> áldozati minta.)
Ha szép vagy irigylik, és el akarnak pusztítani miatta. (női féltékenység és rosszindulat nők között.)
Az anya szinte mindig eltűnik a mese elején (első ősbizalom vesztés) és az apa haza hoz egy másik nőt, aki gonosz és a kislány életére tör. (az apa ítélőképessége nem jó, hisz nem ismeri fel gonoszt + nem védi meg a lányát tőle – második ősbizalom vesztés és már tönkre is ment az életünk)
stb.
Nézzük meg egy klasszikus mesén keresztül, hogyan is építik le a női önértékelést és önbizalmat:
Hófehérke
Ha most józanul végig nézzük és bele gondolunk a fentiekbe, akkor jogosan felmerül ez a kérdés:
Szóval nem véletlen az, hogy ezek nincsenek jelen az életedben!
Javaslom, hogy ezek után nézd meg kedvenc mesédet (gyermeked kedvenc meséit), majd korrigáld a történetet. Írd újra a sztorit aszerint, hogy a Nő legyen benne felfedező, határozott, magabiztos, tanuljon, működjön együtt másokkal, tudjon segítséget kérni (de csak ha kell!) és meg tudja védeni magát.
Tudom, hogy erős és nyers az, ahogy a mesét kielemeztem, de úgy gondolom, hogy ezen a szinten nem fér már meg a finomkodás. Természetesen nagyon fontosak a mesék és sok-sok tanítás van bennük, de nem mindegy hogy mit, és mekkora mennyiségben kapunk! Kell mindkét pólus ahhoz, hogy az egyensúly létre tudjon jönni az életünkben. Én saját meséket írok a kislányomnak, melyben értékek, kreativitás, és lehetőségek vannak. Van olyan mese, melyben van konfliktus is, hiszen meg kell tanulnia felismerni és megoldani őket, és vannak olyan mesék is, melyben nincs konfliktus, de számos érték, csoda és új nézőpont.
Légy bátor és kezdeményező. Írd át saját és gyermeked kedvenc meséit is.
Inspirációként tőmondatokban megosztom veled, hogy miként írtam át a Hófehérke mesét.
Kérlek oszd meg velem/velünk, hogy Te melyik mesét és hogyan írtad át. 🙂