Blog
Szilveszteri sötét energiák

31

dec

0

comm

újév

Category

Szilveszteri sötét energiák .

Posted in: újév

Szilveszteri sötét energiák

Közel 20 éve élek már a fővárosban, és évről-évre figyelem, ahogy Szilveszter éjszakáján egyre nagyobb teret hódít a fájdalom, a düh, az agresszió és a hozzájuk kapcsolódni tudó negatív energiák. Ahogy közeledik az év – naptár szerinti – utolsó éjszakája, úgy gyűlik a levegőben a feszültség, melynek kora délután már hangot adnak a petárdák.

Mi történik ezen az éjszakán?

1. De először inkább nézzük meg, hogy mik a kiváltó okok?

A mai társadalmi és gazdasági rend úgy lett megalkotva, hogy az emberek 95%-a egész évben keményen dolgozik a megélhetésért, és a média által sugallt “örömöt hozó” javakért. Meg lehet figyelni, hogy melyik évszakban mi a sláger. Pl.: februárban a Valentin nap, tavasszal a fogyás, nyáron a nyaralás, télen a karácsonyi őrület. Többek között filmekben, reklámokban, internetes felületen adják el nekünk – tökéletesre fejlesztett fogásokkal -, hogy mitől is lennénk – drága pénzért – boldogok. Keményen dolgozunk a nyaralásért, amit ha össze is tudunk hozni, nem tudjuk élvezni, és marad utána a frusztráció, a még nagyobb kimerültség, a családi veszekedés és az elhidegülés. De említhetném a karácsonyt is, vagy az örökös csalódottságot és frusztrációt az ideális alak elérésének a kudarca miatt.

Egész évben gyűlik-gyűlik bennünk a fájdalom, a kudarc, a csalódottság, az önutálat, a kiégettség érzése.

December végén pedig már alig várjuk a Szilvesztert, hogy mindezen érzéseket kitombolhassuk magunkból, és hogy majd jól megváltozik minden az év utolsó napja miatt – sugallja ezt megint a média…
Jön az új év, az új remények, az új fogadalmak. Azt hisszük – hiszen mesterien el lett hitetve velünk -, hogy ettől az éjszakától minden megváltozik.

De hogy tudna megváltozni bármi is, ha mindent ugyan úgy csinálunk, ugyan úgy gondolkodunk, érzünk, cselekszünk?

2. Térjünk most át ennek az éjszakának a másik negatív, és igen pusztító momentumára, az energiák tombolására.

Ugye azzal indul minden, hogy otthon elkezdünk készülődni a nagy bulira, némi alapozás – iszogatás – kíséretében.

Tombol már bennünk a feszültség és az elvárás. Van aki abban reménykedik, hogy megtalálja a nagy őt, van aki abban, hogy felejtésig issza magát, van aki abban, hogy ő lesz végre a társaság középpontja stb.

Összeverődik a csapat – közben folytatódik az alkoholos és egyéb alapozás – és elindulunk a buliba. Míg odaérünk jó néhány petárdát eldurrogtatunk, röhögve, felelőtlenül, azt gondolván, hogy mennyire királyok vagyunk. Keltjük a félelmet másokban, miközben folyamatosan rongálunk fizikai szinten is, és energetikai szinten is. Mindannyian megjátsszuk magunkat, hogy mennyire jól érezzük magunkat, és szerintünk is mennyire menő és király az, amit csinálunk. De valójában közben belül a lelkünk haldoklik és egyre mélyebbre temetődik.

Ennek a viselkedésnek komoly következményei vannak, mert olyan minőségű energiákat szabadítunk fel és hívunk életre, melyek nem az életet szolgálják.

Megérkezünk a buliba – jó esetben még épen és egyben. Folytatjuk az alkoholszintünk és egyéb más szerek szintjének a növelését, majd elkezdődik az őrült tombolás, a szinte elviselhetetlen hangerejű zenére. Őrjöngünk, pusztítjuk a testünket, az energiarendszerünket a világunkat.

Egyre nagyobb a zaj és a pusztító energiák szintje a világban.

Ahogy közeledik az éjfél, ez az őrült tombolás kezd a tetőfokára hágni. Ha szerencsénk van, mi még a saját lábunkon állunk, és nem ért bennünket semmilyen atrocitás, megaláztatás, bántalmazás (fiúkra, lányokra ez egyaránt érvényes). A petárdák és a tűzijátékok tombolása is egyre fékezhetetlenebbnek tűnik. Éjfélkor pedig elszabadul a pokol, melynek csúcspontja jó félóráig tart.

Ezután fokozatosan kezd csendesedni minden, és hajnali 4 felé szinte teljesen eltűnnek ezek a minőségek. Mire feljön a nap, a városra mély csend és némaság borul. A fény elűzte az éjszaka démonait. A tomboló emberek kiégve – testi, lelki, szellemi szinten is – haza botorkáltak, az otthon maradottak pedig végre nyugalomra lelnek.

Ha ilyenkor kimész az utcára mindenhol a pusztulás nyomait látod. Olyan, mintha egy óriási csata romjai között sétálnál.

Mindez történik azért, mert hagyjuk, hogy olyan irreális vágyak hajtsanak előre minket, amit a média és a nagyhatalmak diktálnak. Tesszük ezt úgy, hogy nem gondolkozunk, nem változtatunk.

Most kivételesen nem akarok tanácsot adni.
Évek óta bennem van már ez az írás, és most jött el az ideje, hogy megszülessen. Hagyom, hogy járja a saját útját és vigye a fényt oda, ahol már nagyon várnak rá.

 

Szeretettel,
Melinda

 


Post written byMajoros Melinda

Melinda Majoros // Visit website

NO COMMENTS

DARE TO LEAVE A REPLY?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.