Blog
#metoo – 2

25

okt

0

comm

önismeret

Category

#metoo – 2 .


#metoo 

Rengeteg visszajelzést, rengeteg „metoo” üzenetet kaptam.

Hálásan köszönöm őket, és azt, hogy vettétek a bátorságot és írtatok nekem!!! 

Tudom, hogy sokan nem merik felvállalni az érintettséget, mert félnek. Félnek a lelketlen reakcióktól, ledegradáló beszólásoktól, az újabb és újabb bántásoktól, hogy őket kiáltják ki bűnbaknak, hibásnak – én is sokszor megkaptam őket..

  • Van, aki azt mondja, hogy nem kell ezzel a témával foglalkozni, nem kell ennek több energiát adni.
    Attól hogy nem foglalkozunk vele, még jelen van. Az energia nem csak a szavak által terjed. Azért mert elfojtom, nem beszélek róla, vagy úgy teszek mintha mi sem történt volna, attól még az energiája létezik és teremti a teret, mozdítja a valóságot. Beszélni kell róla, csak nem mindegy, hogy hogyan. Beszélni kell róla és e mellett tenni, cselekedni, hogy változzon – legfőképp önmagunkon.
  • Van, aki azt mondja, tegyünk érte, fogjunk össze.
    Egyet értek! Tegyünk érte, fogjunk össze! (Hamarosan írom az ötletemet, hogy hogyan)
  • Van, aki azt mondja, igen tegyünk érte, de nekem ne kelljen részt vennem benne, mert félek…
    Megértelek, add meg magadnak az időt, és csak figyelj minket! Erőt, támogatást, lehetőségeket adunk!
  • Van, aki azt mondja, bűnhődjön a bűnös!
    De ki a valódi bűnös? Milyen szemszögből nézzem? Hogy határozzam meg, a bűnt? A bántalmazókat is anyák és apák nevelték, az áldozatokat is anyák és apák nevelték (vagy édes szülő, vagy nevelő szülő), és őket is valaki, valakik felnevelték… Nem lehet újjal mutogatni, és nem is az a megoldás.

.

Áldozat – elkövető -> Ember mindkettő. Lélek mindkettő, és áldozat mindkettő!

.

A bántalmazás az a téma, ahol végkép nem lehet újjal mutogatni senkire!

A megoldás mindig az itt-ben és a most-ban van. Itt és most kell új mintát, cselekvést, gondolatot, érzést választanunk. Itt és most kell támogatnunk, segítenünk egymásnak. De nem magas lóról, hogy majd én megmondom neked a tutit!

NEM! Az áldozat mélyen van, nagyon mélyen, lent a pokol legmélyén. Ahhoz, hogy ki tudjon onnan jönni, le kell hajolnunk, le kell mennünk érte. Kedves szavakkal, végtelen türelemmel, bátorítással, megértéssel. Lélekből kell indulnunk, a lélek útján az Ő lelkéhez.

És amikor ott állsz előtte, akkor finoman emeld a kezed, és nyújtsd felé. Érezze a szeretetedet, megértésedet, elfogadásodat.

Mai napig emlékszem azokra a pillanatokra, azokra a fojtó, lelket ölő pillanatokra, amikor semmi másra nem volt szükségem, csak arra, hogy meghallgassanak, megértsenek. Nem vágytam vigasztalásra, üres frázisokra, hogy „Jobb lesz majd! Milyen szemétláda! Majd Isten megbünteti!” vagy „Mit vagy úgy oda, ne rinyálj már! Nem igaz, hogy már megint ez van! Állj végre a sarkadra, és osztd ki!„

Hidd el, én is nagyon jól tudom, hogy ez így nem helyes, hogy ezt nem tehetnék meg… Mégis, amikor benne vagy, amikor a félelem és a kiszolgáltatottság gúzsba köt és a pokolban tart, akkor a józan szavak nem hatnak… ide csak a szív, a lélek tiszta fénye, megtartó ereje tud lejutni.

Mit tegyél ilyenkor?

Csak légy jelen. Csak hallgass meg. Csak érintsd meg a vállam, vagy esetleg ölelj meg. Ne legyenek gondolataid, okosságaid.. csak légy jelen és tartsd meg a lelkem, hogy erőt tudjak gyűjteni, hogy fel tudjak állni, mert jól tudom én, hogy rajtam kívül senki más nem tudja ezt megoldani. Nekem kell eljutnom önmagamhoz, az Erő állapotomhoz, ahol újra teljes vagyok, ahol a kín, a félelem, a pánik és a kiszolgáltatottság már nem tud hatni rám.

Tudd, hogy amikor vissza jutok önmagamhoz, amikor újra érzem az erőmet, akkor is fogom látni, érezni a bántásokat, a fájdalmakat, de már nem tudnak rabláncra verni.

Életemben egyetlen egyszer találkoztam valakivel, aki meg tudta tartani nekem ezt a teret. Váratlanul és elemi erővel tört össze az a fal, mely a Lelkem legmélyén lévő fekete dobozt őrzi, ahol mindazt az iszonyatot, kínt és fájdalmat őrzöm, amit átéltünk az elmúlt 11 évben…

Peti csak tartotta a teret és én meg csak sírtam. Sírtam úgy, hogy testem, lelkem rázkódott… ő pedig csak vigyázott rám, védett, óvott, senkit nem engedett a közelembe. Nem szólt egy szót sem, csak jelen volt… A mai napig végtelen hálával gondolok rá…

Légy Te is valakinek ilyen megtartó tér, ilyen hatalmas erő, hogy enyhülhessen a Lélekben lévő fájdalom óriási súlya…

&&&

Van egy fekete dobozom, mély és sötét, nem jut bele fény… homályban, feledésben tart mindent, mi benne van…
Van egy fekete dobozom, melyet Lelkem legmélyén őrzök és igyekszem elfeledni, igyekszem nem létezővé tenni…
Van ez a dobozom, mely tele van fájdalommal, szenvedéssel, kínnal, halállal, a Lélek halálával… Titkokat őriz, mély és sötét titkokat…
De hiába akarom elfeledni, hiába akarom nem létezővé tenni, újra és újra felszínre emelkedik… vagy magától, vagy azért mert újabb fájdalom, kín, kétségbe esés költözik belé. Ilyenkor kinyílik és megmutat mindent, mit sötét gyomra rejt… emlékek, emlékek egy életből, mely szép is lehetett volna.. emlékek egy életből, mely boldog is lehetett volna… képek, érzések… remények és álmok…

—-

A Szakrális Nőiség témájával, már sok-sok éve foglalkozom. A női energiáink visszaintegrálása meditációm is ennek köszönhető. Sok nőnek hozott már gyógyulást, megnyugvást és szabadságot.

A bántalmazás során – legyen az fizikai vagy érzelmi – energiáink jó része a másikhoz kerül és az ő energiái pedig a mi testünkbe, energia rendszerünkbe.

Hiába szakad meg a fizikális kapcsolódás, az energiák nem cserélődnek vissza, azt tudatosan kell megtennünk.

Ebben nyújt segítséget ez a meditáció >> http://eletorom-onismeretnoknek.hu/elveszett-szakralis-noi-energiaim-visszaintegralasa/

 

Szeretettel,
Melinda


Post written byMajoros Melinda

Melinda Majoros // Visit website

NO COMMENTS

DARE TO LEAVE A REPLY?

*

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .