01
máj0
commönismeret
CategoryA Szerelem Úrnője és a tánc .
Mi másról is szólhatna a „Szerelem Úrnője” időszakának kezdetén a bejegyzésem, mint a Férfi és a Nő közötti kapcsolódásról.
Nőként sok mindent elvárunk a férfiaktól, és a férfiak is sok mindent elvárnak tőlünk, nőktől. Elvárások és kényszerek garmadája, melyben elveszve szenved a Lélek. Elvárjuk a férfiaktól, hogy erősek, magabiztosak, vonzóak, okosak, humorosak, stb. legyenek. Várjuk és elvárjuk, hogy meghódítsanak, lenyűgözzenek minket, ugyanakkor nem adunk teret és lehetőséget annak, hogy mindez megtörténhessen. Szúrósak, zárkózottak, sokszor bántóak vagyunk velük.
Igen tudom, meg van az oka is, és a mentsége is ennek.
– De vajon meddig fogunk ezek mögé bújni, és várni a páncélozott csigaházunkból azt, hogy a Férfi eljusson hozzánk?
– Vajon hányszor fogjuk őket jéghideg álarc mögé bújva kivéreztetni?
A Szerelem Úrnője és a tánc
Az önismeret, mint életforma nagyon fontos számomra, mert tudom, hogy abban van a boldogság kulcsa. Többek között e-miatt is mentem el társas táncot tanulni, meg persze azért, mert nagyon szeretek táncolni.
Nem mondom elsőre ijesztő, sőt valahol félelmetes volt 4 és fél év után ilyen közel engedni magamhoz vadidegen férfiakat, de tudtam, hogy ez is szükséges ahhoz, hogy tovább haladhassak az utamon.
Emlékszem a legelső alkalommal teljesen kiakadtam – magamban 🙂 – hogy miért néznek a szemembe tánc közben, hiszen én nem ismerkedni akarok, csak táncolni. 😀
Jó néhány alkalomnak el kellett telnie ahhoz, hogy ezen a frusztrációmon túl tudjak lépni 😀
Na szóval szépen haladtam a tánctanulásban – sok-sok komfortzóna átlépéssel – és eljutottam/jutottunk oda, hogy már szabad tánc következett, és a férfiaknak fel kellett volna kérniük bennünket (ez egy hétvégi tánctáborban volt).
Na itt jött a követező sokk élmény:
Nem igazán kértek fel minket kezdő lányokat táncolni 🙁 Persze azonnal beindult a vezérhangya nálunk nőknél, és jöttek a frusztrálóbbnál frusztrálóbb érzések és gondolatok garmadája.
Mint pl.:
– „csúnya vagyok”,
– „rosszul táncolok”,
– „nem tetszem senkinek”,
– „nem kellek senkinek”,
– „öreg vagyok”,
– „kövér vagyok”,
– stb.
Na ezeken jól el is csámcsogtunk mi nők egymás között.
Emlékszem a második este már nem voltam hajlandó tovább ücsörögni a buliban, inkább felmentem és megnéztem egy jó kézilabda meccset :D, ami némileg kárpótolt, de tudtam, hogy nem ez a megoldás. Másnapra kipuffogtam magam és reálisan végig gondoltam az egész folyamatot és tisztítottam mindazt, ami feljött bennem.
Majd pár hétre a táborra jött a következő buli, ahol szintén szabad tánc volt és vártuk, hogy hős lovagjaink felkérjenek minket táncolni. A helyzet ugyan az volt, mint a táborban, azzal a kivétellel, hogy bennem már másként voltak a dolgok. Úgy döntöttem, hogy ha táncolni szeretnék és jól szeretném érzeni magam, akkor bizony nekem kell felkérnem a táncpartnert.
Kedvesen, mosolygósan, vidáman mentem és vittem táncba a férfiakat.
Most mondhatod magadban, hogy: „Na, ez biztos nem megoldás, hiszen átvetted a férfiak szerepét!”
Eleinte én is így gondoltam, de aztán rájöttem, hogy nem azzal veszem el a férfi szerepét/feladatát, hogy felkérem arra, hogy táncoljon velem, hanem azzal venném el, ha én irányítanék tánc közben és yang típusú energiákat működtetnék.
E helyett mi történt?
– Értékeltem a Férfit, hogy ‘Igent’ mondott, és eljött velem táncolni + tisztelettel volt felém.
– Értékeltem azt, hogy végig rám figyelt és kedves volt velem.
– Értékeltem azt, hogy beszélgettünk közben.
– Értékeltem azt, hogy jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy közel sem voltuk profi táncosok és nem egyszer kiestünk a ritmusból és a formából 😀
És mi lett mindennek az eredménye?
Nagyon jól éreztük magunkat! Mindegyikük örült annak, hogy táncoltam velük. Örültek annak, hogy méltónak találtam őket arra, hogy Velük táncoljak. Mindegyikük mosolygott és kedves volt. Ugyan egy kicsit zavarban voltak az elején – megjegyzem én is 😉 , de azt mondták, hogy bátran menjek máskor is felkérni őket 😀
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől fogva a Nő fogja felkérni a Férfit. Nem! Ezzel csak segítettem őket abban, hogy legközelebb már merjenek Férfiként oda állni a Nő elé, és táncba vinni őt.
A mai világban, ahol a Férfi nem igazán lát pozitív példát maga előtt, nagyon fontos, hogy mi Nők biztassuk és bátorítsuk őket, és pozitív visszajelzést adjunk számukra. Így tudnak megerősödni és bele állni abba a Férfi minőségbe, amelyik mindegyikőjükben benne van. Én nagyon hálás vagyok értük, és azért, hogy igyekeznek, próbálkoznak!
A következő blogbejegyzésbe kitérek ránk is Hölgyeim, addig emésztgessük a témát és Szeressük a Férfit!
Szeretettel,
Melinda
NO COMMENTS
*